Megérkeztem a várva- várt folytatással! Ahogyan ígértem, itt vagyok megint! Nem számolom, hogy hány hónapot hagytam ki, de szerintem nem is az a lényeg. A képen látható a középfokú szóbeli angol nyelvvizsgám (de jó ezt leírni :D). Bár rengeteget dolgoztam érte, tudom, hogy ez a blogolás rovására ment. Nem csak ezt a blogot hanyagoltam, hanem a design-eset is. Szeretném megköszönni a türelmeteket! Bár tudom, hogy megvan a vizsgám, ezután sem lesznek gyakran részek (maximum majd nyári szünetben), mivel még előttem van az írásbeli is. Továbbra is szeretném, ha kitartanátok mellettem!
#Témaváltás
Szeretném megköszönni a 46(!!!!) feliratkozót és a közel 15.500 oldalmegjelenítést! Szerintem Ti vagytok a legjobb olvasók!
I still love you, Lily
Nem tudom, ki hogy van vele, de én szeretem, ha az emberek tudják, hogy mi az enyém. Szeretem, ha tudják, hogy az én szerelmemmel/pasimmal nem flörtölgethetnek, mert abban a pillanatban ott termek és le is rúgom az illető fejét, egy egyszerű ninja mozdulattal. Sajnálatos módon, bármennyire fáj is nekem, ezt Louissal nem tehetem meg, mert vagy minden újság címlapján én leszek, hogy lerúgtam egy lány fejét, vagy egyenesen a börtönbe visznek, és akkor vége is a One Direction nevű álomnak.
A védelmező hímet próbáltam egy nagy levegővel eltüntetni belsőm legmélyére, miközben a kisbusz felé sétáltunk, és a lányok csaknem kitépni készültek Louis hajából jó néhány tincset, (amit imádok). Nyeltem egy nagyot, és néhány kéz/láb/papír aláírása után már be is pattantam az indulni készülő járműbe. Louis végül utolsókén pattant be mellém. Bármennyire is meg volt viselve, mosolygott, és akkor az én mérgességem is szertefoszlott, főleg, mikor a kezet az enyémekre kulcsolta, és a fejét a vállamra döntötte. Mosolyt csalva az arcomra adtam egy puszit a feje búbjára, aztán lehunytam a szemeimet.
A hotel a koncert helyszínével ellentétben csendes volt,és csak néhány rajongó várt minket azzal a szándékkal, hogy közös képet készítsenek velünk, és hogy kapjanak néhány aláírást. Hamar túljutottunk a nagyjából tizenöt rajongón, és mehettünk is a dolgunkra. Én az igazat megvallva aludni akartam egész nap, ám Louisnak más tervei voltak. Vásárolgatni szeretett volna menni, meg fagyizni, meg... Felsorolt kb. nyolcvan dolgot, mire én csak az ujjamat a szájár téve elhallgattattam, és elmondtam neki az én tervemet. Egyből vitázni kezdet, és a kezével mutogatva érvelt, miszerint nekünk ma ki kell mozdulnunk. Én csak megfogtam a kezeit és a hálószobám felé kezdtem húzni. Közeledve az ágy felé lassan elmosolyodott és nevetett, amikor rám esett a nagy lendülettől, én csak nyögtem egyet, aztán ajkaimat az övéire tapasztottam. Nehézkesen felkönyökölt és a hajamba túrt, ami engem személy szerint csak még jobban beindított. Óvatosan magam alá fordítottam, és végigsimítva a testén a kezem az övénél állapodott meg, mire ő csak mosolyogva megrázta a fejét.
-Nem, Harry, most nem. Rossz fiú voltál, nem viszed el a pasidat sehová, ezért nem nyúlhatsz hozzám. -mondta még mindig vigyorogva és átbújt a kezem alatt. Megigazította a pólóját, aztán összerendezte a kissé kócos haját. Szomorú arcot vágva néztem fel rá, miközben kényelmesen elfeküdtem a franciaágyon.
-De majd elmész máskor. Nem szeretnél egy kicsit velem lenni, KETTESBEN?- hangsúlyoztam ki a lényeget, mire csak egy fejrázást kaptam válaszul. Meghökkenve, és kitágult szemekkel meredtem rá, mire csak mosolyogva megvonta a vállát. Odajött hozzám, nyomott egy puszit az arcomra, és megindult az ajtó felé.
-Este találkozunk! Legyél jó fiú!- csak lehunytam a szemeimet, és kifújtam a benntartott levegőmet.
-Jó, várj, jövök!- mondtam, és megpróbáltam minél hamarabb felhúzni a kedvenc fekete cipőmet. Felkaptam két napszemüveget, és kifelé menet még a tükörbe is bele tudtam nézni.
Louis karbatett kezekkel várt a kanapé előtt. Amikor odaértem nyomtam egy puszit az arcára, aztán a fejére húztam a kapucniját, és a kezébe nyomtam a napszemüvegét.
-Ezekre még szükségünk lehet.- mondtam, aztán én is magamra kaptam minden dolgot, ami segíthet, hogy ne annyira sokan ismerjenek fel minket az utcán.
Bármennyire is fájdalmas, még sem foghattuk meg egymás kezét az utcán, és meg sem csókolhattam. Ez a baj a "mássággal". Nem csinálhatod nyilvánosan, mert az emberek megbotránkoznak rajtad, és a párodon. Különösképpen, ha egy világhírű fiúbanda egyik tagja vagy. Így hát vigyorogva rogytam le a hotelban a kanapéra. Louis még rendezgette egy kicsit a cuccait, aztán ledobta az összeset a kávézóasztalra, és levágódott mellém. Kifújta a levegőjét, amit már régen bent tartott, és közelebb kúszott hozzám.
-Most mondd, hogy nem érezted jól magad!- nézett rám vigyorogva, csillogó szemekkel, mire én csak felhorkantam.
-Nem éreztem jól magam. Akkor éreztem volna jól magam, ha itthon maradtunk volna, és inkább velem foglalkoztál volna, mint az ötvenedik csíkos pólóddal. De már mindegy.- mondtam, és sértődöttséget tettetve elcsúsztam a kanapé legvégéig.
-Naa, ne sértegesd a csíkos pólóimat! Igenis jól állnak nekem!- mondta, miközben elkezdett bökdösni, de én csak elfordította a fejemet, hiszen még mindig mérges voltam rá. -Most komolyan megsértődtél?
Még mindig nem szólaltam meg, ezért csak felállt, és kiment a konyhába. A megsértődésnek nem az a lényege, hogy az egyik fél durcizik, a másik pedig megpróbálja kiengesztelni? Louis nagyon nem jó úton haladt.
Valami zajt hallottam a konyha felől, ezért félig hátrafordultam. Egyből elmosolyodtam, amikor megláttam Louist, aki éppen egy pezsgővel szenvedett. Már a harmadik perce néztem, aztán véglegesen is meguntam, és elindultam, hogy segítsek. Egy laza mozdulattal félretoltam Lou-t, aki erre felmordult, én pedig három másodperc alatt már le is tekertem a védő drótot, aztán kilőttem a dugót. A nagy pukkanásra Louis ugrott egyet, de aztán egyből kapcsolt, és hozott két poharat. Megtöltöttem félig mindkettőt az arany folyadékkal, majd megemeltem. Louis ugyanígy tett, aztán megköszörülte a torkát, és mélyen a szemembe nézett.
-Ránk.
-Ránk.- ismételtem szenvedélyesen.
Tartottam a szemkontaktust, miközben beleittam a pezsgőbe. Az igazat megvallva Louis nem bírta sokáig, mivel kettőt pislogtam és máris elvigyorodott. Letette a poharát a pultra, és szó nélkül az enyémet is kivette a kezemből. De nem aggódtam, hiszen tudtam, hogy ezután sokkal finomabb dolog vár rám, mint holmi drága pezsgő. Erősen markolta a kezemet, amíg bevezetett a hálómba. Éreztem rajta, hogy brutálisan ideges, de megpróbáltam nem foglalkozni vele. Eddig csak egyszer feküdtünk le, de az is fájt neki, tehát érthető, hogy félt. Megnyaltam az alsó ajkam, amikor lelökött az ágyra. Levette a felsőjét, aztán rám mászott, és vad csókot lehelt ajkaimra. Hazudnám, ha azt mondanám, hogy nem indított be, mert nagyon is beindított. Beletúrtam barna és kicsit csapzott hajába, aztán fordítottam a helyzeten. Azonnal éreztem, hogy megkönnyebbül egy kicsit, ami engem is megnyugtatott. A nyakát kezdtem el csókolgatni, amire ő halkan, majd egyre hangosabban kezdett el sóhajtozni. Végigsimítottam a hasán, aztán az övével kezdtem el babrálni. Szépen lassan, mivel tudtam, hogy ez az őrületbe fogja kergetni. Éveknek tűnő néhány másodperc után kattant a zár, én pedig letoltam a nadrágját. Louis ennél már sokkal hevesebben állt neki az én fekete farmeremnek. Szinte letépte az övet, és úgy esett nekem. Még utoljára felnéztem a szemeibe, amikben mérhetetlen vágy csillogott, aztán egy utolsó csók után elkezdtem életem legjobb estéjét.
Mosollyal az arcomon ébredek, ami csak még nagyobbá válik, amikor megpillantom a mellettem szuszogó Louist. Eltűröm a szemébe lógó tincseket, majd átkarolom a derekát, és megpróbálok egy kicsit visszaaludni. Fél óra múlva megint felébredek, de akkor már a mellettem fekvő egyén is mocorog. Sokáig csak fintorog, aztán nagy nehezen, de kinyitja kék íriszeit, amik kicsivel később meg is találnak engem. Mosolyog, aztán közelebb bújik hozzám. Lábait átveti az enyémeken, a karját pedig a hasamon pihenteti. Én is átkarolom a derekát, aztán mélyen magamba szippantom az illatát.
-Mit szeretnél ma csinálni?- kérdezem úgy, mintha bármiféle választásunk is lehetne.
-Ma megyünk tovább Washington-ba, nem emlékszel?- hosszan lehunyom a szemem, aztán csak bólogatok.
-Olyan jó lenne, ha ma nem kéne utaznunk. Én csak feküdnék itt, veled.- mondom ábrándozva.
-Szerintem is szuper lenne, de úgy gondolom, hogy ideje felkelnünk, ha nem akarjuk, hogy itt hagyjanak minket, vagy ami rosszabb, hogy Paul feljöjjön a szobánkba..-csak bólintok, aztán nehézkesen felülök az ágyon. Nagyot nyújtózok, és elindulok a fürdőbe, Louissal a nyomomban.
-Neked is van saját fürdőszobád!- nézek rá vigyorogva.
-De én veled szeretnék zuhanyozni, baj?- néz rám félénken mosolyogva, miközben felvonja a szemöldökét. A karjánál fogva magamhoz húzom, és megcsókolom. Csupasz testünk egymáshoz feszül, miközben átdugom a nyelvem a szájába.
Nehezen elszakadunk egymástól, aztán megengedem a vizet. Előbb Louis, aztán én is beállok alá. Ölelkezve eresztjük magunkra a forróvizet, miközben én azt kívánom magamban, hogy tartson örökké ez a pillanat.
-Este találkozunk! Legyél jó fiú!- csak lehunytam a szemeimet, és kifújtam a benntartott levegőmet.
-Jó, várj, jövök!- mondtam, és megpróbáltam minél hamarabb felhúzni a kedvenc fekete cipőmet. Felkaptam két napszemüveget, és kifelé menet még a tükörbe is bele tudtam nézni.
Louis karbatett kezekkel várt a kanapé előtt. Amikor odaértem nyomtam egy puszit az arcára, aztán a fejére húztam a kapucniját, és a kezébe nyomtam a napszemüvegét.
-Ezekre még szükségünk lehet.- mondtam, aztán én is magamra kaptam minden dolgot, ami segíthet, hogy ne annyira sokan ismerjenek fel minket az utcán.
Bármennyire is fájdalmas, még sem foghattuk meg egymás kezét az utcán, és meg sem csókolhattam. Ez a baj a "mássággal". Nem csinálhatod nyilvánosan, mert az emberek megbotránkoznak rajtad, és a párodon. Különösképpen, ha egy világhírű fiúbanda egyik tagja vagy. Így hát vigyorogva rogytam le a hotelban a kanapéra. Louis még rendezgette egy kicsit a cuccait, aztán ledobta az összeset a kávézóasztalra, és levágódott mellém. Kifújta a levegőjét, amit már régen bent tartott, és közelebb kúszott hozzám.
-Most mondd, hogy nem érezted jól magad!- nézett rám vigyorogva, csillogó szemekkel, mire én csak felhorkantam.
-Nem éreztem jól magam. Akkor éreztem volna jól magam, ha itthon maradtunk volna, és inkább velem foglalkoztál volna, mint az ötvenedik csíkos pólóddal. De már mindegy.- mondtam, és sértődöttséget tettetve elcsúsztam a kanapé legvégéig.
-Naa, ne sértegesd a csíkos pólóimat! Igenis jól állnak nekem!- mondta, miközben elkezdett bökdösni, de én csak elfordította a fejemet, hiszen még mindig mérges voltam rá. -Most komolyan megsértődtél?
Még mindig nem szólaltam meg, ezért csak felállt, és kiment a konyhába. A megsértődésnek nem az a lényege, hogy az egyik fél durcizik, a másik pedig megpróbálja kiengesztelni? Louis nagyon nem jó úton haladt.
Valami zajt hallottam a konyha felől, ezért félig hátrafordultam. Egyből elmosolyodtam, amikor megláttam Louist, aki éppen egy pezsgővel szenvedett. Már a harmadik perce néztem, aztán véglegesen is meguntam, és elindultam, hogy segítsek. Egy laza mozdulattal félretoltam Lou-t, aki erre felmordult, én pedig három másodperc alatt már le is tekertem a védő drótot, aztán kilőttem a dugót. A nagy pukkanásra Louis ugrott egyet, de aztán egyből kapcsolt, és hozott két poharat. Megtöltöttem félig mindkettőt az arany folyadékkal, majd megemeltem. Louis ugyanígy tett, aztán megköszörülte a torkát, és mélyen a szemembe nézett.
-Ránk.
-Ránk.- ismételtem szenvedélyesen.
Tartottam a szemkontaktust, miközben beleittam a pezsgőbe. Az igazat megvallva Louis nem bírta sokáig, mivel kettőt pislogtam és máris elvigyorodott. Letette a poharát a pultra, és szó nélkül az enyémet is kivette a kezemből. De nem aggódtam, hiszen tudtam, hogy ezután sokkal finomabb dolog vár rám, mint holmi drága pezsgő. Erősen markolta a kezemet, amíg bevezetett a hálómba. Éreztem rajta, hogy brutálisan ideges, de megpróbáltam nem foglalkozni vele. Eddig csak egyszer feküdtünk le, de az is fájt neki, tehát érthető, hogy félt. Megnyaltam az alsó ajkam, amikor lelökött az ágyra. Levette a felsőjét, aztán rám mászott, és vad csókot lehelt ajkaimra. Hazudnám, ha azt mondanám, hogy nem indított be, mert nagyon is beindított. Beletúrtam barna és kicsit csapzott hajába, aztán fordítottam a helyzeten. Azonnal éreztem, hogy megkönnyebbül egy kicsit, ami engem is megnyugtatott. A nyakát kezdtem el csókolgatni, amire ő halkan, majd egyre hangosabban kezdett el sóhajtozni. Végigsimítottam a hasán, aztán az övével kezdtem el babrálni. Szépen lassan, mivel tudtam, hogy ez az őrületbe fogja kergetni. Éveknek tűnő néhány másodperc után kattant a zár, én pedig letoltam a nadrágját. Louis ennél már sokkal hevesebben állt neki az én fekete farmeremnek. Szinte letépte az övet, és úgy esett nekem. Még utoljára felnéztem a szemeibe, amikben mérhetetlen vágy csillogott, aztán egy utolsó csók után elkezdtem életem legjobb estéjét.
***
Mosollyal az arcomon ébredek, ami csak még nagyobbá válik, amikor megpillantom a mellettem szuszogó Louist. Eltűröm a szemébe lógó tincseket, majd átkarolom a derekát, és megpróbálok egy kicsit visszaaludni. Fél óra múlva megint felébredek, de akkor már a mellettem fekvő egyén is mocorog. Sokáig csak fintorog, aztán nagy nehezen, de kinyitja kék íriszeit, amik kicsivel később meg is találnak engem. Mosolyog, aztán közelebb bújik hozzám. Lábait átveti az enyémeken, a karját pedig a hasamon pihenteti. Én is átkarolom a derekát, aztán mélyen magamba szippantom az illatát.
-Mit szeretnél ma csinálni?- kérdezem úgy, mintha bármiféle választásunk is lehetne.
-Ma megyünk tovább Washington-ba, nem emlékszel?- hosszan lehunyom a szemem, aztán csak bólogatok.
-Olyan jó lenne, ha ma nem kéne utaznunk. Én csak feküdnék itt, veled.- mondom ábrándozva.
-Szerintem is szuper lenne, de úgy gondolom, hogy ideje felkelnünk, ha nem akarjuk, hogy itt hagyjanak minket, vagy ami rosszabb, hogy Paul feljöjjön a szobánkba..-csak bólintok, aztán nehézkesen felülök az ágyon. Nagyot nyújtózok, és elindulok a fürdőbe, Louissal a nyomomban.
-Neked is van saját fürdőszobád!- nézek rá vigyorogva.
-De én veled szeretnék zuhanyozni, baj?- néz rám félénken mosolyogva, miközben felvonja a szemöldökét. A karjánál fogva magamhoz húzom, és megcsókolom. Csupasz testünk egymáshoz feszül, miközben átdugom a nyelvem a szájába.
Nehezen elszakadunk egymástól, aztán megengedem a vizet. Előbb Louis, aztán én is beállok alá. Ölelkezve eresztjük magunkra a forróvizet, miközben én azt kívánom magamban, hogy tartson örökké ez a pillanat.
