Don't let me go - 2. rész

Sziasztok kedves olvasók!

Hú, hol is kezdjem? Nagyon örülök annak, hogy ennyi embernek tetszett meg a blog az első rész után! Álmomban sem gondoltam volna, hogy összejön néhány komi és 3 rendszeres olvasó is! Az oldalmegjelenítésről ne is beszéljünk! Nagyon köszönöm skacok! Szeretlek titeket! Remélem tetszeni fog ez a rész is, és kapok majd néhány megjegyzést, és azt is remélem, hogy egyre többen fogtok ide visszajárni rendszeresen! Jó olvasást mindenkinek!

Lily, xoxo

Reggel arra kelek, hogy a karjaimban tartott személy mocorogni kezd. Kinyitom a szememet, és morcosan nézek Louisra, aki egyből kap a lehetőségen és kimászik az ágyból. Felkapja az éjjeliszekrényre helyezett telefonját és a zár feloldása után a száját rágva figyelmesen futtatja végig szemét a kijelzőn újra és újra. Lábammal megbökdösöm, mire felnéz a készülékből.

-Mi az?- kérdezem reggeli rekedt hangomon.

-Eleanor írt egy sms-t.- mondja vigyorogva.- Azt írta, hogy beszéljük meg a dolgot, mert hiányzom neki.

-Hurrá.- mondom miközben a fejemre húzom a takarót.

-Kiveszek valami ruhát a szekrényedből, mert végre hazamehetek.- mondja, mintsem kérdi. És mi lenne, ha nem adnék neki ruhát?

-Én is csak addig vagyok jó neked, amíg Eleanornak nem kellesz.- nem tudom tovább tettetni, hogy mennyire örülök, hogy elmegy. Engem igenis zavar, hogy csak arra a két napra voltam neki jó, ameddig a csaja kidobta a házukból.

-Harry, tudod, hogy szeretlek!- hagja lágy és érzem közben besüpped mellettem az ágy.

-De nem annyira, mint őt!- mondom, s közben letörlök egy kósza könnycseppet, amiről nem tudom, hogy hogyan szabadult ki a szememből.

-Harry...

-Louis... Csak arra kérlek, hogy most menj el!- fejemet még mélyebbre vályom a párnába, ha ez lehetséges.

-De...

-Nincs semmi de, Louis! Menj el a francba a házamból!- lerúgom magamról a takarót és átsétálok a fürdőbe. Lou követ, mint valami pincsikutya. Elegem van már belőle és az idegesítő barátnőjéből. menjen haza hozzá és nyalja falja nyugodtan. Engem nem zavar! Na jó, nagyon zavar, de nem mondhatom meg neki, hogy azért vagyok ideges, mert féltékeny vagyok a barátnőjére, és azt szeretném, ha engem szeretne helyette.

Beállok a tükör elé és megmosom az arcomat. Belenézek a tükörbe és meglátom Louis megbánt arcát. Nem is foglalkozom vele, csak előveszem a fogkefémet és fogkrémemet, majd lazán átsúrolom velük fogaimat. Nincs kedvem a hülye magyarázataihoz. Meguntam már.

-Sajnálom.- hangja olyan halk, hogy alig hallom meg. Mintha süket lennék úgy megyek le a konyhába, ahova még mindig az árnyékomként követ. Kinyitom a hűtőt, kiveszem a csokifagyit a fagyasztó részből, majd egy laza mozdulattal levágódok a kanapéra. Reggelire fagyi. Jó étvágyat nekem. El kell valamivel terelni a figyelmemet Louisról és a barátnőjéről. A csoki boldogabbá fog tenni. Vagyis remélhetőleg.

Hirtelen egy kezet érzek meg göndör fürtjeimben. Kiráz a ideg, amikor elkezd játszani kunkori tincseimmel. Tudja, hogy csak néhány embernek engedem ezt meg, és ő közöttük van.

-Harry, nagyon sajnálom. Csak tudod nagyon szeretem Eleanort és hiányzik nekem.- kösz, hogy még egyszer a fejemhez vágod. Igazán jól esik.- Ő a barátnőm, te meg a legjobb barátom vagy. A kettő teljesen más.- figyelmen kívül hagyom szavait, miközben felállok a kanapéról.

-Louis, megkértelek egy dologra, de még mindig nem teljesítetted. Húzzál innen a fenébe!- üvöltöm.

Lehajott fejjel elindul az ajtó felé. Visszanéz rám. Aztán kilép a házból és becsapja maga után az ajtót. Lehet, hogy egy kicsit kemény vagyok, de ő összetörte a szívem és még ha ez nem lenne elég, rátaposott a darabjaira is.

Előveszem a zsebemből a telefonomat és a naptár ikonra koppintva megnézem hova is kell ma mennem. Próba lesz a Take Me Home turnéra. Van bő két órám az indulásig, ezér eldöntöm, hogy eszek valami normális kaját is.

Egy kiadós reggeli után lezuhanyzok és felöltözök, majd elindulok be a városba a próbára. A taxi hamar megérkezik és egy fél óra alatt benn is vagyunk a belvárosban. Kifizetem a sofőrt és kiszállok. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy az O2 Aréna. Legutoljára egy éve léptünk fel itt. A hátsó bejáraton keresztül bejutok egyből a színfalak mögé és hamar megtalálom a többieket. Egyből kiszúrja a szemem, hogy Louis oldalán ott ül Eleanor. Kedvesen köszön nekem, de én bunkó paraszt módjára levegőnek nézem. Foglalkozzon csak Louis-val. Értetlen tekintetek tapadnak rám, de egyikre sem figyelek, csak megfogok egy szénsavas ásványvizet és a kupak letekerése után meghúzom az üveget. A koreográfusunk, Jack bukkan fel pillanatokon belül, mire elcsendesedik a társaság. Még Eleanor úrhölgy is befogja a száját. Pff.

Mindenki feláll és besétálunk a színpadra. Elpróbáljuk négyszer, hogy hogyan és milyen sorrendbe kell bevonulnunk, majd Jack szól Zoenak, aki egyből felugrál a színpadra és egy-egy mikrofont nyom a kezünkbe. Mindannyian nagyon szeretjük a fertőző mosolyú énektanárunkat, aki még csak a húszas évei elején jár, de nagyon ügyes abban, amit csinál. Ő is és Jack is el fog minket kísérni a turnéra. Imádok utazni és találkozni a fanokkal a világ különböző helyein, de most valahogy semmi kedvem összezárva lenni Louis-val és a barátnőjével több hónapig. Mert ha turnéra megyünk Eleanornak sosincs semmi dolga.

Zoe leszökken a színpadról és leül az első sorba. Tapsol egyet és a zene elindul. Minden dalt legalább háromszor elpróbálunk, amivel el is megy a nap. Este hatkor fáradtan érek haza és amint magamra zárom az ajtót körülölel a csend és a magány. Kinyitom a hűtőt és előveszek egy sört. Csodálkozva veszem észre, hogy a tegnapi ruháim még mindig ott hevernek a földön, ahol hagytam. Mire is számítottam? Valaki majd elpakolja helyettem? Vagy esetleg jön a láthatatlan barátnőm és a mosogatógépbe dobálja az összes többi cuccommal együtt? Jó vicc lett volna.

Épp, hogy leülök a kanapéra, amikor megszólal a csengő. Káromkodva kelek fel és veszem elő a kulcsot. Nagyra tárom az ajtót és amint megpillantom Liam mosolygós fejét már majdnem rá is csapom, de ő az utolsó pillanatban megtámasztja a lábával. Morogva levetem magam a kanapéra és kényelmesen elhelyezkedem. Liam a jobb oldalamon foglal helyet egy kis fotelban.

-Tudom, hogy szerelmes vagy a legjobb barátodba, de velünk nem kellene úgy bánnod, mintha csak távoli ismerősök lennénk.- kitágult szemekkel nézek Liam csokoládébarna íriszeibe. Honnan tudja? Hangosan is felteszem a kérdést.

-Honnan tudod?- kérdezem zavartan a hajamat piszkálva. Harry, elég, ne viselkedj úgy, mint egy zavarban lévő tinilány! -morgok saját magamra legbelül.

-Már abból észrevettem, ahogyan nézed. Csillog a szemed, és szinte mindig mosolyogsz, amikor vele vagy. Ezek már nagyon árulkodó jelek, Harry. Fogalmam sincs, hogy Louis mit reagálna, ha elmondanád neki, de ez így nem mehet tovább. Lassan romokban a barátságotok amiatt, hogy te mindig féltékenykedsz a barátnőjére. Lou elmondott nekem mindent ma reggel. Szerencséd van, hogy ő csak azt érzi, hogy elhanyagol téged. Látja, hogy féltékeny vagy Eleanorra, de azt hiszi nem úgy. Harry, nem csinálhatod ezt meg se vele, se magaddal, se a bandával. Nem bírtok ki egy fél napot sem egymás társaságában, mert felváltva néztek úgy egymásra, mintha meg akarnátok ölni a másikat. El kell mondanod neki, hogy mit érzel, talán viszonozni fogja..

-Ne nevettess Liam. Louis mindig is a lányokra bukott és nagyon jól tudom, hogy nem tudná elképzelni magát mellettem. Nem tudna rám többként gondolni, csak barátként.- mondom és letörlök egy könnycseppet, ami véletlenül kicsordult a szemem sarkából. Nem gyengülhetek el teljesen!

-Ebben ne bizonyosodj meg teljesen, Harry! Nem tudhatod, amíg el nem mondod neki az érzéseidet. Amúgy meg ha nem te, akkor én vagy Niall, esetleg Zayn fogja elmondani Louis barátunknak, mert már ők is ki vannak borulva a kettőtök folytonos veszekedése miatt.

-Már ők is tudják? Ne! Gondolom mindannyian egy rossz buzinak gondoltok. Mondjuk az is vagyok..

-Harry, ne mondj ilyet magadról. Egyáltalán nem ítélünk el emiatt. Mindannyian melletted állunk és azt szeretnénk, ha boldog lennél. Nem biztos, hogy Louis meg fogja tudni adni neked azt amire vágysz, de egyszer biztosan jön egy olyan fiú, aki tökéletes lesz!- hiába jönne más én csak Louist akarom.

-Nekem csak Louis kell. Más fiúra soha nem tudnék úgy nézni, ahogy Louisra. Soha.

-Nekem most mennem kell, mert Niall kint vár a kocsiban és egyfolytában hívogat. Tudod, nagyon éhes, és megígértem neki, hogy elmegyek vele a Nando's-ba. Kivagyok ettől az idiótától. Nem bír várni két percet. Holnap találkozunk a próbán, szia!- mondja, és kilép az ajtón.

Most már tényleg egyedül maradtam. Lehúzom a maradék sört, ami időközben felmelegedett és felmegyek a szobámba. A koszos ruhám ma is ott marad a földön...