Don't let me go - 12. rész

Szép napot, kedves olvasók!

Meghoztam a legújabb részt! (El sem hiszem, hogy már 12-nél járunk...) Köszönöm a kitartást, és hogy ilyen türelmesek voltatok! Remélem mindenkinek tetszeni fog ez a rész -is! Nem is húzom tovább az időt; jó olvasást! És ne felejtsetek el feliratkozni, kommentelni, meg pipálni!!!

Lily, xx

Zene

Álmos vagyok, és nem akarok Louis-val az érzéseimről veszekedni, ezért csak egy vállrántás kíséretében legyintek egyet, és otthagyom. Nagyon rosszul esik, hogy nem hisz nekem, de már van egy ötletem, hogy miképpen bizonyíthatom be; vannak valós érzéseim, és nekem nem csak a teste kell. Gondoltaim közben magamra húzok egy fekete pólót, no meg a legszűkebb fekete farmeremet, amit úgy imádok. A kávé miatt átsétálok a fürdőbe, és megmosom a fogamat. Szomorkásan rámosolygok a tükörképemre, aztán elhagyom a szobát. Felkapom a kávézóasztalon felejtett telefonomat és kilépek a folyosóra. Néhány lépést teszek, majd kopogás nélkül benyitok a másik lakosztályba, ahol a fiúk futkároznak éppen. Mindannyian kérdő tekintettel fordulna felém, de é csak levetem magam a kanapéra, és az iPhone-omat kezdem el nyomogatni. Semmi kedvem megosztani velük a tegnap történteket, vagy épp a kudarcomat. Mert Louis egész lénye számomra egy kudarc..

***

Ál-mosolyt erőltetek az arcomra, és Niall után kipattanok a kocsiból. Lányok ezrei sikítanak fel, amint meglátnak minket, de én most önzően nem foglalkozom velük, csak battyogok a szőke hajkorona után a gondolataimba mélyedve. Ha bárki megkérdezné, hogy mit csinálnék most a legszívesebben biztos nem azt mondanám, hogy egy őrült rajongókkal teli arénában énekelnék. De az élet ilyen. Alapvetően szeretem a munkámat, csak ilyen állapotomban nem szeretek szerelmes dalokat énekelgetni.

Az első koncert elég bénára sikeredik. Louis káprázatosan néz ki a farmerében, ami félig lelóg róla. Sokszor pillantunk össze, és nekem minden egyes alkalommal a csókjai járnak a fejemben, ezért kétszer el is rontom a szöveget. Milyen szép is az élet, amikor az ember szerelmes.

Lassan kifújom a levegőt, és lepacsizok a stábtagokkal, akiktől sorban jönnek a dicséretek, hogy milyen jó volt a koncert. Mosolyogva megveretem mindenki hátát, és szerényen bebattyogok az öltözőbe. A fiúk is követnek. Niall bezárja az ajtót, majd csend telepszik közénk. Mindenki feszülten figyel engem, ahogyan Louis csupasz hátát nézem. Neki persze fel sem tűnik, hogy mekkora erőfeszítésembe kerül nem letámadni Őt. Nyelek egyet, és én is öltözködni kezdek, csakúgy, mint a többiek. Továbbra sem szólal meg senki, és nekem sincs kedvem megtörni a fagyos hangulatot.

Az esti tervem, miszerint elviszem Lou-t vacsorázni, már majdnem befuccsol, amikor megkapom Paul üzenetét, miszerint el vagyunk engedve, csak kerüljük a paparazzikat. Fellelkesülve vágtatok át Louis szobájába, és kopogás nélkül belépek szentélyébe. És megpillantom amint...amint...amint éppen sír. Az ágyán a takaróba bugyolálva egy zsebkendőt szorongatva rázkódik. Arcomról leolvad a mosolyom, és óvatosan közelebb merészkedek hozzá.

-Lou?- szólítom meg, de rekedt hangom elhal a félhomályban.

-Haz? Most menj ki légyszíves!- mondja idegesen, miközben egy zsebkendővel törölgeti az arcát.

-Nem megyek én sehová. Mi a baj?- kérdem, miközben letelepedek mellé, és közelebb húzom magamhoz. Jó néhány percet kell várnom, mire abbahagyja a szipogást, és válaszol a kérdésemre.

-Semmi, csak...- várom, hogy folytassa, de ez nem történik meg, így magam felé fordítom és megtörlöm a még mindig nedves arcát. Megpróbálja elfordítani a fejét, de én nem engedem neki. Tudnia kell, hogy előttem nem kell szégyellnie a könnyeit. Ha tudná, hogy én mennyit sírtam miatta.

-Gyere, mosakodj meg, és elviszlek valahová!- kíváncsi tekintettel néz fel rám, de nem foglalkozom vele, csak elhúzom a fürdőszobájáig, és megvárom, amíg rendbe teszi magát. Felvesz egy farmert, meg egy csíkos pólót, és máris készen áll a randinkra.

***

-Ugye ez nem egy randi lesz?- szorongatja idegesen a kezemet, amíg a taxiban ülünk. Elfordítom a fejemet New York esti fényeitől, és a sápadt arcát kezdem el kémlelni. Ezt vajon miért kérdezte?

-Miért? Gond lenne, ha az? Nevezhetjük másképp is..- folytatnám, de leint és megint az ő szavai töltik be a teret.

-Csak még sosem voltam a legjobb barátommal randizni, aki fiú.- felkuncogok kijelentésén és egy puszit nyomok a nyakára, amit már nem takar a pólója.

Az út további részét csendben töltjük, illetve mindketten a várost nézzük. Néhány perc múlva a taxi lassít, majd megáll egy magas épület előtt. Kiszállunk, és célba vesszük az épület földszintjén lévő éttermet. A pincér egy kellemes, eldugott asztalhoz ültet minket. A vacsora nagyon jól sikerül, egy kicsit kikapcsolunk, és elfelejtjük állandó gondjainkat.

A számla kifizetése után Lou már indulna haza, de én visszarántom, mielőtt kiléphetne az ajtón. A lift felé vezetem, és szépen felmegyünk a tetőtérre. És itt jön a kanyar, hogy miért éppen ezt az éttermet választottam ma estére. Odafent egy kis helység fogad, ahol egy mosolygós középkorú nő fogad minket. Mindkettőnk kezébe nyom egy-egy óriási 'fejhallgatót'. Aztán kinyitja az ajtót, és kienged minket a hatalmas placcra. Louis még mindig értetlenül néz rám, de aztán én csak az ég felé mutatok, ahol már közeledik felénk az este fénypontja. A helikopter játszi könnyedséggel és orbitális zajjal szál le elénk. Lou szája tátva marad, ami én csak vigyorogni tudok. Azt hitte, hogy egy vacsorával letudom az egész estét?

A pilóta kiszáll és int, hogy menjünk. Felszállunk a hátsó ülésre, és bekötjük magunkat. Louis megfogja, és megszorítja a kezem, ami megint csak mosolygok egy jót. Miután megkapjuk a felszállási engedélyt, a pilóta beindítja a hajtóműveket, és nemsokára már a gyönyörű álmok városának nevezett forgatagot tudhatjuk magunk alatt. Míg Louis az ablakra tapad, addig én csak őt figyelem. Belül jóleső érzés járja át a testemet, amiért fel tudtam vidítani, és elfelejthette a gondjait.

A levegőben töltött egy óra gyorsan elrepül és mi máris a liftben csókolózunk önfeledten. Mert a boldog emberek azt csinálják, amit akarnak, egészen addig, amíg nem kapnak egy telefont a managerünktől, hogy máris lekaptak minket együtt, és elég sok pénzbe került a sony-nak, hogy holnap ne legyünk az újságok címlapján.

A hotelben a fiúk között máris mi vagyunk a téma, és hogy vajon miket csinálunk, amikor kettesben hagynak minket. Én csak röhögve közéjük vágok egy párnát, és ledőlök  kanapéra, míg Lou szomorúan ücsörög mellettem. Így hát felkelek, és magamhoz húzom. Biztos vagyok benne, hogy azon gondolkodik mi lesz ezek után. Mit fog szólni a családja, Elenaor, vagy a rajongók? Túl sokat agyal ahelyett, hogy élvezné ezt az egészet, ami közöttünk alakul.

Végül hajnali 3 órakor kerülünk ágyba. Mindketten hulla fáradtak vagyunk, így csak elalszunk egymás karjaiban, mint egy igazi szerelmespár. Bár mi még nem vagyunk azok. Vagyis Louis állítja azt, hogy nem szerelmes belém, de én természetesen nem hiszek neki.

Reggel bal lábbal kelek, és csak Louis isteni kávéja önt belém egy kis lelket, amikor megtudom, hogy a mai napon 3 interjút kell adnunk, a város 3 különböző részén, ezért a banda két felé szakad, és csak az utolsón leszünk ott mindannyian. Paul ront be nagy hévvel, és öltözésre utasít mindkettőnket, ezt követően mi szépen rendbe szedjük magunkat és indulunk is Zaynnel karöltve az első helyszínre, ami fél órás kocsiútra van a szállodától.

Louis, Zayn majd én is helyet foglalok, aztán el is kezdenek minket faggatni. A reklámszünet alatt próbálok egy kicsit Loval kettesben lenni, de mintha ma mindenki ellenünk lenne. Egyszer férkőzök csak hozzá, de akkor is pusztán egy rövid, viszonzatlan csókra van időm. Ezután kedvetlenül állok neki a műsor második felének, amin még Louis aranyos hangja sem tud túltenni.

A második stúdió előtt már találkozunk Liammel és Niallel, akiknek a miénkkel ellentétben jó napjuk volt, és élvezték az első interjújukat. A sminkelés közben megint megpróbálok egy kicsit Lou közelébe férkőzni, ami némiképp sikerül is, de bármivel próbálkozom, Louis csak eltol magától, és azzal indokol, hogy nyilvános helyen vagyunk. Én meg persze egyből visszaszólok, hogy Lou (a stylist) úgysem fog semmit sem mondani a sajtónak, mivel titoktartási szerződést írattak alá vele, még a turné kezdete előtt. Emiatt egy kicsit összekapunk, és drága Louisom egészen a hotelszobánkig nem szól hozzám, ott is csak annyit, amíg jó éjszakát kíván nekem (délután 4-kor), és magára vágj az ajtót.

Legközelebb este 10 órakor találkozunk, amikor véletlenül összefutunk a konyhában. Megint néma csendben elmegy mellettem, és kinyitja a hűtőt. Idegesen közelebb lépek hozzá, és nagy erővel becsapom a hűtőajtót, ami éppen nem találja el őt.

-Na, ide figyelj Louis William Tomlinson...

Don't let me go - 11. rész

Sziasztok!
Meghoztam a frisset! Tudom, hogy sokáig tartott, de...-utálok mentegetőzni, de most ez jön-...az egész

hetem túlzsúfolt volt, és ha nem úton voltam, akkor angolt tanultam. A hétvégére pedig nevetséges programom volt. Nem csináltam semmit, és ez volt a legjobb egész héten. Csak pizsiben feküdtem egész nap a takarómba burkolózva, és a 26 éjszakát olvastam. Lehet szidni, hogy milyen csúnya néni vagyok, de az iskola előtti utolsó zavartalan hétvégét én is ki akartam élvezni. Nem akartam azzal foglalkozni, hogy blogot írok, kötelezőt olvasok vagy épp angolozok. Tökéletes volt. És most 10 hónapig nem lesz ilyen alkalom. Szóval nagyon sajnálom, hogy ennyit kellett várnotok!

Szeretném megköszönni a 25 rendszerest, és a rengeteg oldalmegjelenítést! Nem tudjátok elképzelni, amikor megpillantom milyen boldog vagyok! Aztán a díjak is nagyon jól esnek! Azokat is köszönöm! Végül csak jó olvasást kívánnék, és reménykedem benne, hogy több kedvetek lesz kommentelni, mint az előző résznél!
Lily, xx


Felette támaszkodtam, és csak csókoltam, mert annyira jó volt érezni őt. Érezni, hogy él, érezni, hogy az enyém. Mert abban a pillanatban tényleg az enyém volt. Szabad kezével a hajamban turkált, míg száját tökéletesen mozgatta az enyémen. Talán jobb volt, mint egy lánnyal csókolózni. A törvény, miszerint minden jónak vége szakad egyszer, be is teljesült, amikor Paul benyitott.

-Mi a fészkes fenét műveltek, fiúk?- kezeit a zsebeibe dugja, és próbál mérgesen nézni ránk, de neki valahogy sosem megy.

-Én csak..- próbálok mentegetőzni, de tudom, hogy Paul előtt fölösleges. Úgysem hisz nekem.

-Akkor te csak úgy csináld, hogy ez ne tudódjon ki! Azt hittem, hogy a múltkori megbeszélés helyre tette a hőmérsékletedet, de úgy látom, most már Louist is felmelegítetted..- száján nem látni, de szeme körül megjelennek a a mosolygás legapróbb nyomai. Innen egyből leszűröm, hogy nem haragszik ránk igazándiból.

-Nyugi, Pauloo, nem történt semmi.- mondja Lou, aki a segítségemmel végre feláll. Az előbb említett összeráncolja a szemöldökét a neve hallatán, de aztán elengedi a füle mellett, és megkér minket, hogyha befejeztük a nyalakodást –igen, tényleg ezt mondta- akkor menjünk le reggelizni, amíg Niall meg nem eszik mindent. 

Engedelmesen szalutáltunk egyet, és mentünk volna a dolgunkra két felé, de a bilincs nem engedett. Elindultunk a fiúkhoz, akiknél állt a bál. Mindenhol ruhák, hajzselék és kajamaradványok. Liam próbált minél előbb menekülni az aknatelepről, de nem találta sehol sem a rózsaszín hajvasalóját. Megkocogtatom a vállát, egy halk torokköszörülés után kapcsol, és felénk nyújtja a kulcsokat.

-Láttam ám, hogy mit csináltatok!- rezzenéstelen arccal megfordulok, és Lout magam után rángatva visszasétálok a szobánkba. 

Szembe fordulok vele, és megpróbálom a remegő kezeimmel kinyitni a zárat, de nem akar sikerülni. Kezei az enyémekre simulnak, és lazán kicsavarja a kezemből a hideg fémet, majd egy gyors mozdulattal megszabadít minket egymástól. Egy kicsit szomorkásan nézek a bilincs után, amit az asztalra lök, de aztán megrántom a vállamat, és elindulok a szobám felé. Előveszem a legszűkebb fekete farmerem, a fekete pólóm, és a nyakláncaim megigazítása után indulok le enni, mivel Louis hűlt helyét találom csak a szobájában. Szomorúan nyomom be az egyest a lift oldalán, mire az süllyedni kezd. Elindulok az óriási étkező felé, ami kilenc óra lévén szinte teljesen tele van. A fiúkat és Pault egy eldugott sarokban találom meg, Liam és Louis kávéznak, Zayn és Paul egy napilapot olvas, míg Niall mértéktelenül tömi a fejét. Kerítek egy üres széket, és én is helyet foglalok az asztalnál. Várakozóan tekintek a fiúk felé, akik néhány másodperc múlva kapcsolnak, és megtörik a csendet. Elsőként Niall szólal meg, de teli szájjal, ami azt eredményezi, hogy mindenki tisztában van a reggelije tartalmával.

-Fiúk, hallottam mit csináltatok ma reggel! Nem is tudtam, hogy a vezetőség engedélyezi, hogy fiúval huncutkodjunk.- a tejeskávé megakad a torkomon és hisztérikus köhögésben török ki. Felnézek a velem szemben ülő 'legjobb barátomra' akinek arca megrándul egy pillanatra, de aztán tekintete úgy siklik tovább az előkapott újság sorai között, mintha meg sem hallotta volna mit mondott az Ír szőke herceg.

-Khmm, Niall, majd beszélhetnénk négyszemközt?- kérdő tekintettel bólint, és folytatja a gusztustalan reggelijét. Befejezem a jegeskávémat, és indulnék fel, de Paul visszaültet az asztalhoz, és rendel nekem egy tányér rántottát. Elfintorodom, de aztán megpróbálom letuszkolni a torkomon. Amióta szerelmes vagyok alig eszem, és néhány kilót már fogytam is, és ezek szerint ez Paulnak is feltűnt, aki rosszallóan nézi a küzdelmemet a reggelivel.

Büszkén törlöm meg számat a szalvétával, és teli hassal indulok neki az utamnak. A fiúk is követnek, és a liftezés után mindannyian elvonulunk készülődni az első interjúnkra. Beállok a tükör elé, és tökéletesítem az -ez nem nagyképűség- utánozhatatlan hajamat, majd egy kis víztől felfrissülve kiülök a nappaliba, és várom, hátha Louis is csatlakozik.. Amióta megcsókoltam eléggé távolságtartó lett velem szemben. Nem telik bele két percbe máris mellettem ül, és idegesen nyomkodja a telefonját. Tudom, hogy semmi fontosat nem csinál, mert ha arra koncentrálna, kidugná a nyelvét. Kezemet lassan a combjára simítom, amitől ő teljesen megdermed.

-Boo Bear, valami rosszat tettem reggel?- kérdezem, miközben ujjaim a farmere szélével játszanak.

-N-nem tettél semmi olyat, amit én ne akartam volna...De te is nagyon jól tudod, hogy ezt nem szabad..-tart egy kis szünetet, de aztán bizonytalanul hozzáteszi- Hazza.- becenevem hallatán elmosolyodom, és közelebb kúszom hozzá. Nem húzódik el, amit én jó jelnek veszek, és addig megyek felé, amíg combjaink össze nem simulnak. Lélegzete szaggatottá válik, ami miatt szinte teljesen elvesztem a fejemet. Karjánál foga magamhoz rántom, és megcsókolom. Megint. Nem  viszonozza, ami miatt el akarok szakadni, de az utolsó utáni pillanatban ajkai mégis működébe lépnek, és nyelvét átdugja a számba. Uhh.

Jártál már a mennyben? Bizonyára nem, ha ezt olvasod. Louis csókját csak ahhoz az egy dologhoz lehet hasonlítani. Puha, édes, de férfias. Uralkodhatok felette, de ő is uralkodhat felettem. Megharaphatom az alsó ajkát, de ő is megharaphatja az enyémet. És meg is tettük. Az egész interjú alatt csak azok az ajkak járnak a fejemben, amelyek most szavak formálnak, hogy minél hamarabb szabadulhassunk el. Még néhány kérdést kapunk -amik elég személyesek- de aztán mehetünk a dolgunkra. A stáb szinte minden tagja megköszöni, hogy itt voltunk, néhány kézfogás után mindannyian fellélegezhetünk, mert a kocsiban ülve nem zargathat minket senki sem. Irány a város másik felére, egy rádióba, ahol egy őrült srác fog velünk interjút készíteni. Útközben váltok néhány sms-t Rush-val, aki nagyon elfoglalt, de azért megpróbál inni velem egy kávét a jövőhéten. Kicsit kedvetlenül vágok neki az interjúnak, és a rossz hangulatomnak az sem tesz jót, hogy Michael -a műsorvezető- kellemetlen kérdéseket tesz fel nekem. Például: Mióta tudod, hogy meleg vagy? Csak a pasikra buksz? Milyen érzés fiúval csókolózni?

Idegességemben majdnem elvesztem a fejem, és rávágom, hogy jobb, mint lánnyal, de megfékezem magam, és tagadom a pletykákat, amik szerint meleg vagy biszexuális vagyok. Louis észrevehetően mosolyog, amíg arról beszélek, hogy nem tudnék úgy nézni egy fiúra, mint egy lányra. Kérdeznek még a tetoválásaimról, amikről köztudottan nem szeretek beszélni. Hamar lerendezzük az egészet, és visszafelé megyünk, amikor Niall bevágja a hisztit, és addig nem hagyja abba, amíg Paul bele nem egyezik a kis kitérőnkbe. KFC-s szatyrokkal lépünk be a hotel ajtaján, és megyünk fel a szobáinkba. Lepakolok a bárpultra és kutatni kezdek a papírzacskóban. kiveszem a csirkecombokat, meg a sült krumplit, és letelepedek a tv elé. Louis is csatlakozik hozzám, és egy idióta sorozatot nézve mindent elfogyasztunk.

Néha fel-felkuncogunk a perverz vicceken, de nem kommunikálunk egymással egészen addig, amíg közelebb nem húzom magamhoz Lou-t. Kicsit megijed, amikor ujjainkat összefonom, és félkézzel átkarolom a derekát. Néhány pillanatig még mocorog, de aztán a fejét a vállamra hajtva a figyelmét megint a tv-nek szenteli. A sorozat lassan befejeződik, én pedig kikapcsolom tévét. Louis felemeli a fejét, aztán már épp vissza akarnám húzni, amikor egy lágy csókot nyom a nyakamra. A sötétség miatt nem láthatom arcát, de biztos vagyok benne, hogy fülig van pirulva, és várja a reakciómat, hogy mit szólok hozzá. Nem mondok semmit, csak eldöntöm a fejemet, hogy még jobban hozzáférjen a területhez. Borostája csikiz, de nem foglalkozom vele, hanem átadom magam az érzésnek. Finoman eltolom magamtól, és most én kezdem el kényeztetni őt. A nyakával kezdem, és nem telik bele sok időbe, máris kiszakad belőle az első elfojtott nyögés, amit még sok másik követ. Kezem a combján kalandozik, aztán feltéved a hasára, majd az oldalánál állapodik meg, és elkezdem feltűrni a csíkos pólót, ami olyan rettentően jól áll neki, én mégis anélkül nézném meg legszívesebben. A puha bőrét simogatva juttatom egyre feljebb rajta a zavaró anyagot, egészen addig, amíg ki nem bújik belőle. Mielőtt folytatnánk engem is félmeztelenre vetkőztet. Lágy, forró csókban forrunk össze, olyanban, amiben még csak egyszer volt részem, Russel-val. Kiűzöm a szőke tincseket a fejemből, és Louisra koncentrálok. A térdei alá nyúlok, és lassan felemelem. A szobám felé veszem az irányt és lábbal belököm az ajtót. Óvatosan lefektetem az ágyra, és felé támaszkodva a hasát kezdem el csókolgatni. Halk nyögéseiből következtetve tetszik neki, amit csinálok, de egy idő után abbahagyom, és az övével kezdek el foglalkozni. Lekerül róla a nadrág, amit az enyém követ, majd ár a boxeréhez nyúlnék, amikor elszakad tőlem, és a félhomályban rám szegezi ideges tekintetét.

-Nagyon fog fájni?- elmosolyodom, és egy puszit nyomok a homlokára.

-Majd én vigyázok rád! Ha idegeskedsz, akkor csak rosszabb lesz!- halkan sóhajt egyet, majd mielőtt még reagálhatnék letolja a boxeremet, aztán a sajátját is.

***

Reggel egyedül ébredek, és csak remélni tudom, hogy a tegnapi akciónkat nem álmodtam. Ám a földön hagyott ruhák biztosítanak arról, tegnap este mégis történt valami. Átsétálok a konyhába, ahol egy sürgő-forgó Louis fogad. Éppen kávét szeretett volna főzni, de sehogy sem tudta bekapcsolni a kávéfőzőt. A háta mögé lépek, és kezeimet a hasára vezetem. A fejemet a vállára hajtom, és megnyomom két gombot a főző oldalán, mire az már el is kezdi forralni a vizet.

-Jól érzed magad?- simítottam egyik kezemet a fenekére, mire arca kicsit megrándult, de bólintott. Tény, és való, nem akartam neki fájdalmat okozni, de nemsokára ő is úgy fogja élvezni ezt az egészet, ahogyan én. Vagy még jobban.Velem is ugyanez volt, amíg Russel-val voltam.

-Megvagyok. Köszi.- kibújik az ölelésemből, és tovább készíti a reggelinket, ami végül is nagyon finomra sikerül.

-Valami gond van, Lou? Olyan furcsa vagy.- elkapom a karját, mielőtt elmenekülhetne előlem.

-Én csak....Harry, megkaptad, amit akartál, most már nem kell tovább játszanod a szerepedet. Nem kell, hogy eljátsszuk, hogy szerelmesek vagyunk. Fölösleges.- megdöbbenten nézek rá, és várom, hogy bejelentse, ezt csak viccnek szánta, de mindez elmarad. Sajnálom, hogy így gondolja, és ha ezen múlik a kapcsolatunk, akkor be fogom neki bizonyítani, hogy én nem csak ennyit akartam tőle.

Mert én őt akarom. Nem csak néhány éjszakára, és nem is egy hónapra. Életem végéig ő kellesz nekem. Mellette akarok felkelni minden reggel. Hallgatni, ahogy szitkozódik, amikor nem sikerül neki valami, aztán segíteni neki. Hozzábújni, megölelni, megvédeni, és végül szeretni. Olyan nagy gond, hogy végre én is szeretni akarok valakit? Szerintem ez érthető dolog. Túl sokáig voltam egyedül, itt az idő, hogy megtaláljam a társam. Megtalálni már mondjuk megtaláltam, csak be kellene neki bizonyítani, hogy jobb vagyok mindenkinél, és hogy én komolyan gondolom. Mert én tényleg komolyan gondolom...