Don't let me go - 11. rész

Sziasztok!
Meghoztam a frisset! Tudom, hogy sokáig tartott, de...-utálok mentegetőzni, de most ez jön-...az egész

hetem túlzsúfolt volt, és ha nem úton voltam, akkor angolt tanultam. A hétvégére pedig nevetséges programom volt. Nem csináltam semmit, és ez volt a legjobb egész héten. Csak pizsiben feküdtem egész nap a takarómba burkolózva, és a 26 éjszakát olvastam. Lehet szidni, hogy milyen csúnya néni vagyok, de az iskola előtti utolsó zavartalan hétvégét én is ki akartam élvezni. Nem akartam azzal foglalkozni, hogy blogot írok, kötelezőt olvasok vagy épp angolozok. Tökéletes volt. És most 10 hónapig nem lesz ilyen alkalom. Szóval nagyon sajnálom, hogy ennyit kellett várnotok!

Szeretném megköszönni a 25 rendszerest, és a rengeteg oldalmegjelenítést! Nem tudjátok elképzelni, amikor megpillantom milyen boldog vagyok! Aztán a díjak is nagyon jól esnek! Azokat is köszönöm! Végül csak jó olvasást kívánnék, és reménykedem benne, hogy több kedvetek lesz kommentelni, mint az előző résznél!
Lily, xx


Felette támaszkodtam, és csak csókoltam, mert annyira jó volt érezni őt. Érezni, hogy él, érezni, hogy az enyém. Mert abban a pillanatban tényleg az enyém volt. Szabad kezével a hajamban turkált, míg száját tökéletesen mozgatta az enyémen. Talán jobb volt, mint egy lánnyal csókolózni. A törvény, miszerint minden jónak vége szakad egyszer, be is teljesült, amikor Paul benyitott.

-Mi a fészkes fenét műveltek, fiúk?- kezeit a zsebeibe dugja, és próbál mérgesen nézni ránk, de neki valahogy sosem megy.

-Én csak..- próbálok mentegetőzni, de tudom, hogy Paul előtt fölösleges. Úgysem hisz nekem.

-Akkor te csak úgy csináld, hogy ez ne tudódjon ki! Azt hittem, hogy a múltkori megbeszélés helyre tette a hőmérsékletedet, de úgy látom, most már Louist is felmelegítetted..- száján nem látni, de szeme körül megjelennek a a mosolygás legapróbb nyomai. Innen egyből leszűröm, hogy nem haragszik ránk igazándiból.

-Nyugi, Pauloo, nem történt semmi.- mondja Lou, aki a segítségemmel végre feláll. Az előbb említett összeráncolja a szemöldökét a neve hallatán, de aztán elengedi a füle mellett, és megkér minket, hogyha befejeztük a nyalakodást –igen, tényleg ezt mondta- akkor menjünk le reggelizni, amíg Niall meg nem eszik mindent. 

Engedelmesen szalutáltunk egyet, és mentünk volna a dolgunkra két felé, de a bilincs nem engedett. Elindultunk a fiúkhoz, akiknél állt a bál. Mindenhol ruhák, hajzselék és kajamaradványok. Liam próbált minél előbb menekülni az aknatelepről, de nem találta sehol sem a rózsaszín hajvasalóját. Megkocogtatom a vállát, egy halk torokköszörülés után kapcsol, és felénk nyújtja a kulcsokat.

-Láttam ám, hogy mit csináltatok!- rezzenéstelen arccal megfordulok, és Lout magam után rángatva visszasétálok a szobánkba. 

Szembe fordulok vele, és megpróbálom a remegő kezeimmel kinyitni a zárat, de nem akar sikerülni. Kezei az enyémekre simulnak, és lazán kicsavarja a kezemből a hideg fémet, majd egy gyors mozdulattal megszabadít minket egymástól. Egy kicsit szomorkásan nézek a bilincs után, amit az asztalra lök, de aztán megrántom a vállamat, és elindulok a szobám felé. Előveszem a legszűkebb fekete farmerem, a fekete pólóm, és a nyakláncaim megigazítása után indulok le enni, mivel Louis hűlt helyét találom csak a szobájában. Szomorúan nyomom be az egyest a lift oldalán, mire az süllyedni kezd. Elindulok az óriási étkező felé, ami kilenc óra lévén szinte teljesen tele van. A fiúkat és Pault egy eldugott sarokban találom meg, Liam és Louis kávéznak, Zayn és Paul egy napilapot olvas, míg Niall mértéktelenül tömi a fejét. Kerítek egy üres széket, és én is helyet foglalok az asztalnál. Várakozóan tekintek a fiúk felé, akik néhány másodperc múlva kapcsolnak, és megtörik a csendet. Elsőként Niall szólal meg, de teli szájjal, ami azt eredményezi, hogy mindenki tisztában van a reggelije tartalmával.

-Fiúk, hallottam mit csináltatok ma reggel! Nem is tudtam, hogy a vezetőség engedélyezi, hogy fiúval huncutkodjunk.- a tejeskávé megakad a torkomon és hisztérikus köhögésben török ki. Felnézek a velem szemben ülő 'legjobb barátomra' akinek arca megrándul egy pillanatra, de aztán tekintete úgy siklik tovább az előkapott újság sorai között, mintha meg sem hallotta volna mit mondott az Ír szőke herceg.

-Khmm, Niall, majd beszélhetnénk négyszemközt?- kérdő tekintettel bólint, és folytatja a gusztustalan reggelijét. Befejezem a jegeskávémat, és indulnék fel, de Paul visszaültet az asztalhoz, és rendel nekem egy tányér rántottát. Elfintorodom, de aztán megpróbálom letuszkolni a torkomon. Amióta szerelmes vagyok alig eszem, és néhány kilót már fogytam is, és ezek szerint ez Paulnak is feltűnt, aki rosszallóan nézi a küzdelmemet a reggelivel.

Büszkén törlöm meg számat a szalvétával, és teli hassal indulok neki az utamnak. A fiúk is követnek, és a liftezés után mindannyian elvonulunk készülődni az első interjúnkra. Beállok a tükör elé, és tökéletesítem az -ez nem nagyképűség- utánozhatatlan hajamat, majd egy kis víztől felfrissülve kiülök a nappaliba, és várom, hátha Louis is csatlakozik.. Amióta megcsókoltam eléggé távolságtartó lett velem szemben. Nem telik bele két percbe máris mellettem ül, és idegesen nyomkodja a telefonját. Tudom, hogy semmi fontosat nem csinál, mert ha arra koncentrálna, kidugná a nyelvét. Kezemet lassan a combjára simítom, amitől ő teljesen megdermed.

-Boo Bear, valami rosszat tettem reggel?- kérdezem, miközben ujjaim a farmere szélével játszanak.

-N-nem tettél semmi olyat, amit én ne akartam volna...De te is nagyon jól tudod, hogy ezt nem szabad..-tart egy kis szünetet, de aztán bizonytalanul hozzáteszi- Hazza.- becenevem hallatán elmosolyodom, és közelebb kúszom hozzá. Nem húzódik el, amit én jó jelnek veszek, és addig megyek felé, amíg combjaink össze nem simulnak. Lélegzete szaggatottá válik, ami miatt szinte teljesen elvesztem a fejemet. Karjánál foga magamhoz rántom, és megcsókolom. Megint. Nem  viszonozza, ami miatt el akarok szakadni, de az utolsó utáni pillanatban ajkai mégis működébe lépnek, és nyelvét átdugja a számba. Uhh.

Jártál már a mennyben? Bizonyára nem, ha ezt olvasod. Louis csókját csak ahhoz az egy dologhoz lehet hasonlítani. Puha, édes, de férfias. Uralkodhatok felette, de ő is uralkodhat felettem. Megharaphatom az alsó ajkát, de ő is megharaphatja az enyémet. És meg is tettük. Az egész interjú alatt csak azok az ajkak járnak a fejemben, amelyek most szavak formálnak, hogy minél hamarabb szabadulhassunk el. Még néhány kérdést kapunk -amik elég személyesek- de aztán mehetünk a dolgunkra. A stáb szinte minden tagja megköszöni, hogy itt voltunk, néhány kézfogás után mindannyian fellélegezhetünk, mert a kocsiban ülve nem zargathat minket senki sem. Irány a város másik felére, egy rádióba, ahol egy őrült srác fog velünk interjút készíteni. Útközben váltok néhány sms-t Rush-val, aki nagyon elfoglalt, de azért megpróbál inni velem egy kávét a jövőhéten. Kicsit kedvetlenül vágok neki az interjúnak, és a rossz hangulatomnak az sem tesz jót, hogy Michael -a műsorvezető- kellemetlen kérdéseket tesz fel nekem. Például: Mióta tudod, hogy meleg vagy? Csak a pasikra buksz? Milyen érzés fiúval csókolózni?

Idegességemben majdnem elvesztem a fejem, és rávágom, hogy jobb, mint lánnyal, de megfékezem magam, és tagadom a pletykákat, amik szerint meleg vagy biszexuális vagyok. Louis észrevehetően mosolyog, amíg arról beszélek, hogy nem tudnék úgy nézni egy fiúra, mint egy lányra. Kérdeznek még a tetoválásaimról, amikről köztudottan nem szeretek beszélni. Hamar lerendezzük az egészet, és visszafelé megyünk, amikor Niall bevágja a hisztit, és addig nem hagyja abba, amíg Paul bele nem egyezik a kis kitérőnkbe. KFC-s szatyrokkal lépünk be a hotel ajtaján, és megyünk fel a szobáinkba. Lepakolok a bárpultra és kutatni kezdek a papírzacskóban. kiveszem a csirkecombokat, meg a sült krumplit, és letelepedek a tv elé. Louis is csatlakozik hozzám, és egy idióta sorozatot nézve mindent elfogyasztunk.

Néha fel-felkuncogunk a perverz vicceken, de nem kommunikálunk egymással egészen addig, amíg közelebb nem húzom magamhoz Lou-t. Kicsit megijed, amikor ujjainkat összefonom, és félkézzel átkarolom a derekát. Néhány pillanatig még mocorog, de aztán a fejét a vállamra hajtva a figyelmét megint a tv-nek szenteli. A sorozat lassan befejeződik, én pedig kikapcsolom tévét. Louis felemeli a fejét, aztán már épp vissza akarnám húzni, amikor egy lágy csókot nyom a nyakamra. A sötétség miatt nem láthatom arcát, de biztos vagyok benne, hogy fülig van pirulva, és várja a reakciómat, hogy mit szólok hozzá. Nem mondok semmit, csak eldöntöm a fejemet, hogy még jobban hozzáférjen a területhez. Borostája csikiz, de nem foglalkozom vele, hanem átadom magam az érzésnek. Finoman eltolom magamtól, és most én kezdem el kényeztetni őt. A nyakával kezdem, és nem telik bele sok időbe, máris kiszakad belőle az első elfojtott nyögés, amit még sok másik követ. Kezem a combján kalandozik, aztán feltéved a hasára, majd az oldalánál állapodik meg, és elkezdem feltűrni a csíkos pólót, ami olyan rettentően jól áll neki, én mégis anélkül nézném meg legszívesebben. A puha bőrét simogatva juttatom egyre feljebb rajta a zavaró anyagot, egészen addig, amíg ki nem bújik belőle. Mielőtt folytatnánk engem is félmeztelenre vetkőztet. Lágy, forró csókban forrunk össze, olyanban, amiben még csak egyszer volt részem, Russel-val. Kiűzöm a szőke tincseket a fejemből, és Louisra koncentrálok. A térdei alá nyúlok, és lassan felemelem. A szobám felé veszem az irányt és lábbal belököm az ajtót. Óvatosan lefektetem az ágyra, és felé támaszkodva a hasát kezdem el csókolgatni. Halk nyögéseiből következtetve tetszik neki, amit csinálok, de egy idő után abbahagyom, és az övével kezdek el foglalkozni. Lekerül róla a nadrág, amit az enyém követ, majd ár a boxeréhez nyúlnék, amikor elszakad tőlem, és a félhomályban rám szegezi ideges tekintetét.

-Nagyon fog fájni?- elmosolyodom, és egy puszit nyomok a homlokára.

-Majd én vigyázok rád! Ha idegeskedsz, akkor csak rosszabb lesz!- halkan sóhajt egyet, majd mielőtt még reagálhatnék letolja a boxeremet, aztán a sajátját is.

***

Reggel egyedül ébredek, és csak remélni tudom, hogy a tegnapi akciónkat nem álmodtam. Ám a földön hagyott ruhák biztosítanak arról, tegnap este mégis történt valami. Átsétálok a konyhába, ahol egy sürgő-forgó Louis fogad. Éppen kávét szeretett volna főzni, de sehogy sem tudta bekapcsolni a kávéfőzőt. A háta mögé lépek, és kezeimet a hasára vezetem. A fejemet a vállára hajtom, és megnyomom két gombot a főző oldalán, mire az már el is kezdi forralni a vizet.

-Jól érzed magad?- simítottam egyik kezemet a fenekére, mire arca kicsit megrándult, de bólintott. Tény, és való, nem akartam neki fájdalmat okozni, de nemsokára ő is úgy fogja élvezni ezt az egészet, ahogyan én. Vagy még jobban.Velem is ugyanez volt, amíg Russel-val voltam.

-Megvagyok. Köszi.- kibújik az ölelésemből, és tovább készíti a reggelinket, ami végül is nagyon finomra sikerül.

-Valami gond van, Lou? Olyan furcsa vagy.- elkapom a karját, mielőtt elmenekülhetne előlem.

-Én csak....Harry, megkaptad, amit akartál, most már nem kell tovább játszanod a szerepedet. Nem kell, hogy eljátsszuk, hogy szerelmesek vagyunk. Fölösleges.- megdöbbenten nézek rá, és várom, hogy bejelentse, ezt csak viccnek szánta, de mindez elmarad. Sajnálom, hogy így gondolja, és ha ezen múlik a kapcsolatunk, akkor be fogom neki bizonyítani, hogy én nem csak ennyit akartam tőle.

Mert én őt akarom. Nem csak néhány éjszakára, és nem is egy hónapra. Életem végéig ő kellesz nekem. Mellette akarok felkelni minden reggel. Hallgatni, ahogy szitkozódik, amikor nem sikerül neki valami, aztán segíteni neki. Hozzábújni, megölelni, megvédeni, és végül szeretni. Olyan nagy gond, hogy végre én is szeretni akarok valakit? Szerintem ez érthető dolog. Túl sokáig voltam egyedül, itt az idő, hogy megtaláljam a társam. Megtalálni már mondjuk megtaláltam, csak be kellene neki bizonyítani, hogy jobb vagyok mindenkinél, és hogy én komolyan gondolom. Mert én tényleg komolyan gondolom...