Don't let me go - 8. rész

Lou, nem biztos, hogy jót tesz neked az ital..

Sziasztok!

Itt is lennék az új résszel! Nyugodtan lehet szidni, hogy milyen sokáig nem volt friss, de én nem kötöttem ki, 

hogy pl.:hetente két részt hozok, vagy éppen 3-4 naponta rakom fel a részeket. Szeretném, ha tudnátok, akkor fogom feltenni, ha kész leszek vele. (Ez bármennyi idő lehet..) Elég sok dolgom van (hülye nyelvvizsga), de emellett megpróbálkozom az írással. Köszönöm a megértéseteket!

A részről csak annyit, hogy a Larry fanok örülhetnek, neki biztosan nagyon fog tetszeni! Egy kérdést szerettem volna még feltenni... Meg akartok ölni? Néztem a számlálót: 3897. Majdnem szívrohamot kaptam, de a boldogság miatt.. A 19 rendszeresről meg ne is beszéljünk.. Végül is a lényeg: Jó olvasást!

Love you all, Lily

Kitágult szemekkel fordulok meg, és nézek az émelyítően kék szempárba. Fogalmam sincs, hogy miért nem megy haza, és tölti el az éjszakát a barátnőjével. A múltkor sem unatkoztak, amikor kettesben maradtak. Louisnak mindig is egy lányra volt szüksége, és nem rám. Sosem lehetek Eleanor, vagy egy másik gyönyörű nő -merthogy Eleanor gyönyörű, nem igaz? Szomorúan elmosolyodom és megrázom a fejem mielőtt válaszolnék.

-Louis, mindig téged szerettelek, de te mindig pofára ejtettél és lassan elérted, hogy teljesen kiábránduljak belőled. Ne adj még egy kis reményt, hogy szeretni tudjalak, mert nem akarok sóvárogni utánad és hamiskás álmokba ringatni magam.- lenyomom a kilincset és szó nélkül becsapom az ajtót. Nem próbált meg követni, amit egy furcsáló tekintettel nyugtázok. Elhúzom a nappaliban lévő függönyt az ablak elől, és kinézek. Nem látok mást, mint hogy Lou hátát az ajtónak döntve ül, s az utcát kémleli, ami már késői óra lévén teljesen kihalt.

Egy pillanatra elgondolkozom azon, hogy talán behívom, de mégsem futamodom semmi ilyesmire és egy gyors zuhany után bevágom magam a takaróm alá. A telefonom megrezzen, mire én érte nyúlok, de beütöm a könyökömet. Szitkozódva rázogatom, hátha enyhül a fájdalom, és így is történik. Mikor már alig érzem megint megkísérlem felvenni a telefont, és most sikerül is. A készülék azt jelzi, hogy egy új e-mail-em van. Összeráncolt homlokkal nyitom meg a fiókomat, és csodálkozva olvasom végig a sorokat, amit a Sony Music vezér-igazgatója írt alá. A levélben nagyjából az van, hogy bizonyos okok miatt be kell mennem egy megbeszélésre szerdán. Reggel 10-re várnak a 12. emeleten, a 12C teremben. Egy vállrántással intézem el, és hivatalos hangnemben megírom a rövid válaszüzenetet, amiben csak annyi áll, hogy ott leszek a megadott időpontban. A megbeszélés tárgyára inkább nem térek ki, mert van egy rossz előérzetem, és nem akarom már most bebizonyítani, hogy sajnos elég jól megéreztem e problémát.

***

Szerda reggel 10 óra előtt 10 perccel érkezek meg az óriási épülethez, és amint belépek egyből a lift felé veszem az irányt. Megnyomom a 12-es gombot és a halk zenét hallgatva várom, hogy megérkezzek. Pillanatokon belül meg is történik, és egy bal kanyar után végigsétálok a hosszú, halvány-sárga folyosón. Megkeresem azt az ajtót, amin a 12C áll, és egy kopogás után belépek a terembe. Mr. Artmenson már a hosszú asztal végében ül és a káváját kortyolgatja. Amikor meglát engem villant egy állmosoly és hellyel kínál. Leülök egy nekem tetsző székre és kérdőn fordulok az igazgató felé.

-Nos, Mr. Styles, azért hívattam ma ide, mert egy fontos dolgot kell megbeszélnünk önnel.- mondja, miközben átnyúl a kis asztalra és onnan elvesz néhány újságot. A rossz előérzeteim beteljesülni látszódnak.- Mutatok magának néhány cikket.- folytatja, és egyesével letesz elém 9 pletykalapot. Mindnek a címlapján és vagyok és Russel. Amint a kórházból jövünk ki, a bevásárlás után, és a reptéren is lekaptak minket, éppen akkor, amikor az utolsó csókunkat váltottuk.

-Ezért nem fizetek elő semmilyen újságot.- nézek fel a szürke szemekben, amik most mérgesen csillognak a nagy üvegablakokon beszűrődő fényektől.

-Sajnos nem erről szeretnék beszélni önnel. -jelenti ki, és két kezét a szépen megmunkált faasztalra simítja.- A Sony Music Entertainment sajnos nem szimpatizál a melegekkel és nem szeretné, ha a leszerződtetett ügyfeleknek homoszexuális hajlamai lennének, mert ez sajnos nem vet jó fényt ránk. -a megjátszott sajnálkozás miatt egyszerűen le tudnám köpni ezt az embert, de sajnos nem tehetem. Megköszörülöm a torkomat, és megpróbálok gyűlölet nélkül megszólalni.

-Már elnézést, de mi van ilyenkor a NOH8-al? Sok meleg énekes, zenész van a világon, akik mások, de mégis azt csinálják amihez tehetségük van és amit szeretnek. -szerintem a kérdésem teljesen érthető, hisz'

NOH8

hány hírességről derült már ki, hogy nem csak az ellenkező nemhez vonzódik, vagy épp ahhoz egyáltalán nem?

-Mr. Styles, ne értsen félre engem, minket. Mi nem utáljuk az olyan embereket, akik mások, de nem szeretnénk olyan személyeket támogatni, akik a saját nemükhöz vonzódnak. Rengeteg kiskorú rajongója van az összes hírességnek, és a szülők nem néznék jó szemmel, ha a gyermekük egy homoszexuális egyénért rajongana. -felvont szemöldökkel néz rám, mire én egy vállrántás után megint megszólalok.

-Ez most azt jelenti, hogy nem randizhatok egy fiúval sem? -egy határozott bólintást kapok válaszul, mire az arcomon megjelenik egy fintor. -Ez nagyon igazságtalan..

-Lehet, hogy igazságtalan, Mr. Styles, de ilyen az élet, nem tehetünk meg mindent, amihez kedvünk van.- mondja, miközben felemeli mindkét kezét.

-Ennyi, ezért hivatott be? -kérdem kevéske éllel a hangomban.

-Nem szerettem volna ezt telefonon megbeszélni. Ha nincs több kérdése, akkor végeztünk. -áll fel, és a kezét nyújtja felém. Lassan felállok és megragadom. -További szép napot!

-Magának is! -köpöm oda, és hosszú, megnyújtott léptekkel az ajtó felé sietek.

***

Amint kilépek az utcára az eső szakadni kezd. Idegesen csapok egyet karjaimmal és az ég felé nézek. Megkeresem az Audim, és elindulok a kórház felé, mivel ma még oda is be kell ugranom a szokásos heti vizsgálatra.

Dr. Klarkson egy rövid vizsgálat után jó hírrel szolgál, miszerint már nem kell hordanom azt az idegesítő tapaszt sem, mert már sokkal jobban van a vállam. Mosolyogva lépek ki a londoni szmogos levegőre és hiába esik az eső, én jókedvűen érek haza. Otthon nekiállok elkészíteni az ebédemet, ami egy egyszerű zacskós leves lesz, mivel nem vagyok nagyon ügyes szakács. Néhány perc múlva már jólesően kanalazom a forró levest és várom, hogy megérkezzenek a srácok, ugyanis ma délutánra közös programot szervezünk.

Néhány perc múlva hangos ricsajra leszek figyelmes és a négy fiú feltűnik az előszobában. Semmi csengő vagy esetleg kopogás? Szép!

-Sziasztok! -köszönök egy lágy mosollyal az arcomon. Mindenki leveszi a cipőjét és a kabátját, majd befáradnak utánam a nappalba.

-Jól érzem, hogy te zacsi-levest ettél? -kérdi Niall a levegőbe szaglászva, mire én bólintok.- Nekem nem hagytál?

-De, ott van a tűzhelyen! -mutogatok a konyha felé, mire egyetlen szőke bandatársunk elindul megkeresni a "főztömet". Valahogy számítottam rá, hogy Niall éhes lesz, ezért nem ettem meg mindet.

-Mizu haver? -vágja le magát a kanapéra Zayn.

-Semmi, veletek? -nézek végig a hiányos One Direction-on.

-Semmi. -vágja rá mindenki kórusban. 

Louis az este további részében nem szólt hozzám, csak akkor, amikor muszáj volt. Liam elugrott a közeli boltba, és felvásárolta az ott található összes piát -szinte. Szépen kipakoltunk mindent az asztalra és én már nyúltam volna az első üveg felé, amikor észrevettem, hogy mindenki engem néz.

-Mi van? -fordulok Liam-hez, aki a legközelebb állt hozzám.

-Mielőtt elkezdenénk inni, muszáj egy okot találnunk.. Mi van Russelal? -felsóhajtok, miközben a plafont kezdem el bámulni.

-Miért akarod ezt annyira tudni? -a hangom akaratlanul is megremeg. Szálljanak le Rushról, semmi közük sincs ahhoz, hogy most miért nem vele szerelmeskedem.

-Gyerünk Harry.- hallom meg a hátam mögül Zayn hangját, mire én csak felmutatom neki a középső ujjamat, sok-sok szeretettel.

-Russelnek el kellett utazni..- nyelek egyet, de megpróbálom nyugodtan folytatni- Amerikába. Három évre, mert színész szeretne lenni. Nem szeretnék róla beszélni. Még egy darabig.- Liam egyetértően bólint. Mikor megfordulok a tekintetem összekapcsolódik Louiséval, akinek az arcán egy halvány mosoly bujkál. Szívtelen dög. Megforgattam a szememet, és már nyúltam az első üveg felé, amit egy csomó másik követett.

Éjfél környékén már mind az öten nagyon részegek voltunk. Zayn és Louis elemében volt, és nyomták a szokásos hülye szövegeiket, amikre mindenki már csak röfögni tudott. Fájt a hasam, és csak az ágyamat szerettem volna, de sajnos a fiúk nem voltak még álmosak.

-Oké, most játszunk felelsz vagy merszet!- kiált fel Zayn.

-Aaa, ne már!- nyüszítek fel.

-De már!- mondja Louis, és a kezébe vesz egy üres sörösüveget. Beteszi ötünk közé, és erősen -amennyire részegen lehet- megpörgeti. Az üveg szája Niall előtt áll meg.

-Felelsz vagy mersz ír barátom?- visítja a szőke fülébe, mire ő elvigyorodik és szinte azonnal rávágja a választ.

-Mereeek!- felugrik és elkezdene ugrálni, de a lábai felmondják a szolgálatot és elhasal a nappalim közepén. Hangos röhögéssel nyugtázzuk a gyönyörű esést, amit meg kellett volna örökíteni az utókornak.

-Nos, első bemelegítő feladatként irány a konyha, és hajts le egy üveg sört!- Niall megindul és egy teli üveggel tár vissza, amit azonnal le is húz.

-Csak ennyi? Azt hittem durván játszunk!- néz nagyképűen Louisra, aki ettől felbátorodva megpörgeti az üveget, ami Zaynnél állt meg.

-Felesz vagy mersz?- szólal meg Niall megelőzve Lout, aki sértődött fejet vág és Liam vállára hajtja a fejét. Akaratlanul is, de viszketni kezd a tenyerem ahogyan őket bámulom.

-Merek!- Niall elgondolkodó fejet vág, és rásandít Louisra.

-Csókolj meg!- a válasza után remélem, hogy csak az alkohol beszél belőle. Mindannyian csutak részegek vagyunk, és ezt a tetteink is igazolják. Zayn odahajol Niallhez és jólesően lesmárolja. És a legmegdöbbentőbb az, hogy Niall viszonozza. Elfintorodva fordulok a fal felé, és kémlelem a lágy színekben játszó tapétát. Nincs kedvem azt nézni, ahogyan a legjobb barátaim melegeket megszégyenítő hévvel smárolnak. Lassan elszakadnak egymástól, és mintha semmi sem történt volna; folytatjuk a játékot. Ez a felelsz vagy mersz lényege. Zayn pörget és az üveg szerencsétlenségemre pont előttem áll meg. Egy sóhajtás után kijelentem, mert nincs kedvem megint végighallgatni azt az idegesítő kérdést:

-Felelek.- mindenki fütyülni kezd, de két perc után elcsendesülnek és várják Zayn felől a kérdésemet.

-Ha már így túlfórosodtál az elmúlt időben...-felhorkanok, és félbeszakítom, mielőtt még feltehetné nekem a kérdést.

-Te beszélsz? Nem én smároltam az előbb Niallel úgy, mintha szerelmes lennék.- még magamban fortyogok egy kicsit, de megpróbálom elfelejteni az eléggé sértő megjegyzését.

-Szóval, a kérdésem az, hogy mi a sorrend?- furán nézek felé, mire ő veszi a fáradságot és szívélyesen felvilágosít- Mármint a bandában, ki a leghelyesebb? Mondd el a sorrendet!- kifújom a benntartott levegőmet és elkezdek gondolkodni. Az első már biztosan megvan.. Talán túl gyorsan kezdem el sorolni, de nem tudom befogni a számat.

-A negyedik Liam, a harmadik te vagy, Zayn- mutogatok a fekete hajú srác felé, mire ő sértődött fejet vág, és bemászik Niall ölébe (?)- A másod a szőke, és az első egyértelműen Louis.- vetek egy pillantást Lou felé, és elkapom a tekintetét, ami csak arról árulkodik, hogy valami miatt nagyon boldog. Közelebb kúszik hozzám, és megragadja a karomat.

-Azt hittem, már nem is szeretsz..- néz fel az arcomra, mire én egy részeg farkasvigyort villantok felé.

-Nem is.- mosolya közben megnyalja alsó ajkát, amire nem tudok nem figyelni, és sajnos egészen belül felébreszt bennem valamit. Fejem a nyakhajlatába hajtom, és érzem ahogyan kirázza a hideg, amitől mosolyognom kell. Igazából nem is vagyunk jóban, de részegen mit is számít ez az apró tény?

-Szeretlek.- jelenti ki játszi könnyedséggel, mire én csak megvonom a vállam és egy lágy csókot lehelek a vállára.

-Részeg vagy, holnap mind elfelejtjük ezt a napot..-morgom a pólójába.

-Hát akkor itt az ideje, hogy tegyünk is valamit, amit érdemes lehet elfelejteni..- értetlenül nézek fel a kék íriszekbe, amik eltűnnek előlem, és megérzem Louis ajkait az enyémeken. 

Forró, vad táncba kezdenek nyelveink. Csodás érzés, de minden pillanatban attól félek, talán megégethetem magamat. Kezeimet a derekára helyezem és az ölembe húzom Louist. Teste elernyed, és a karjait megérzem a nyakamon. Egyik kezemet a hátára simítom, míg a másikat levezetem a térdéhez, lassan felállok vele, úgy, hogy még véletlenül se szakadjak el a túlfűtött csókoktól. A nyakát kezdem el kényeztetni, mikor már a lépcsőm haladunk felfelé. Lábbal berúgom az ajtómat, és rácsapom az ajtót Liamre, Zaynre és a szörnyen kíváncsi Niallre. Nem akarok ma velük foglalkozni. Louist akarom magamhoz minél közelebb érezni. Olyan közel, amennyire csak lehet. Lassan ledöntöm az ágyamra, és mielőtt ráfeküdnék áthúzom a fejemen a fehér pólómat. Felé mászom és a nemrég felszabadult mellkasát halmozom el nedves csókokkal. Csak egy dologra akarok figyelni, hogy élete legjobb együttléte legyen a mai, és végre valamiben felülmúljam a drága kis Eleanort.

Sorry, nagy Josh Hutcherson fan vagyok <3