Don't let me go - 9. rész

Sziasztok!

A részről csak annyit, hogy nem valami 'rekordhosszú' lett..de szerintem elég jó, ahhoz képest, hogy alig volt időm írni. És már az ötletekből is kezdek kifogyni lassan. A lényeg az, hogy csak jó olvasást kívánok minden idetévedőnek! És ne felejtsetek el nyomot hagyni magatok után (komment)!!

Sok-sok puszi: Lily

Fészkelődni kezdek a kényelmetlen ülésen, és egyszer csak lehuppanok a földre, amit nagy röhögés kísér. Álmosan kinyitom a szemeimet, és felnézek a fiúkra, akik még mindig a hasukat fogják.

Kelletlenül felülök és kérdőn nézek feléjük. Az ismerős konyhapadlón törökülésben letelepedve hallgatom Liam magyarázatát, amit most sem fog rövidre.

-Nem emlékszel, Harry? Úgy volt, hogy a ma délután együtt töltjük. Mi pontosan érkeztünk, de te nem nyitottál ajtót, mert elaludtál a zacsis-levesed felett. Elég kényelmetlen lehet az a szék..- felnézek Liamre egy olyan tipikus "nemmondodkomolyan" fejjel, mire leolvad az arcáról a vigyor és nekem van idő észrevenni, hogy az egyik legfontosabb tag nincs velük. És ha a legfontosabb tag, akkor mit is álmodtam? Ó, Istenem! Teljesen meg vagyok húzatva! Hogy lehet ilyen mocskos fantáziám? Mondjuk, a sajtóban erről vagyok híres: Harry Szexmániás Styles.

Niall nem hagy annyi időt nekem, hogy teljesen belemerüljek a gondolataimba, mivel a kezét nyújtja felém, és nagy nehézségek árán, de felrángat a földről. Köszönetképpen csak bólintok egyet, mire ő megvonja a vállát és a hűtőmben kezd el turkálni. Csak nyugodtan, Niall! Félrehívom Liamet, és suttogva megkérdezem azt, ami számomra a legfontosabb.

-Hol van Louis?- ideges pillantásomból biztosan egyből kiveszi, hogy aggódom érte. Lehet, hogy nem kellene, mert csak a barátnőjével hempereg valahol.

-Otthon maradt, mivel úgy érezte, hogy nem látod szívesen a házadban..-felhorkanok és mielőtt válaszolnék átsétálok a nappaliba.

-Miért kell neki mindig csinálnia a cirkuszt? Simán eljöhetett volna, maximum nem szólunk egymáshoz, mint a próbákon.- leereszkedem a kanapémra, és egy díszpárnát magamhoz szorítva kinyújtózkodom. Zayn és Niall is betévednek és helyet foglalnak egy-egy fotelban. Már csak Liam áll.

-Mi lesz veletek a turnén? Egy hét múlva indulunk! Ahogy viselkedtek, az már nem a megszokott, családias légkör.- hangja szomorúan cseng, amire felkapom a fejem. Akaratlanul is lebiggyesztettem az ajkaimat visszagondolva azokra a szép X-Factor-os időkre. Legjobb barátok voltunk. Sajnos meg kellett tapasztalnom, hogy az emberek igenis változnak.

-Annyira utálom, hogy úgy bánik velem, mintha szerelmesek lennénk, utána meg rohan Eleanor után. A múltkoriról még nem is tudtok.- kapok a fejemhez.- Az éjszaka közepén részegen beállított ide Josh-al és megcsókolt..vagyis csak puszi volt, de ez akkor is fura! Gondolom erre nem emlékszik. Jellemző.- kifújom a tüdőmben lévő levegőt és megpróbálok a tv-re koncentrálni, amit Zayn kapcsolt be az előbb.

A srácok valahogy egész délután nem tudnak lefoglalni. Nem tudom, hogy ez azért van-e, mert Louis-on jár az agyam vagy épp azért, mert csak üveges tekintettel bámulok magam elé és csak arra a csókra gondolok. Liam csettintései "ébresztenek" mély gondolataimból.

-Harry, figyelsz te rám? Csengettek, kinyithatnád az ajtót. Úgy tudom, ez még mindig a TE házad.- gonosz tekintettel kezdem el szuggerálni, de aztán erőt veszek magamon és elvánszorgok az ajtóig.

Útközben belenézek a falon lógó tükörbe, ami egy szétesett srácot mutat, akinek semmi keresnivalója nemhogy a környéken, de még az életben sem. Szélesre tárom a sötét ajtót, és szinte lassított felvételként vezetem végig a tekintetemet az előttem álló Louison. Felvont szemöldökkel kerítve néz vissza rám a kék szempár, ami most, az esti fényekben sokkal sötétebbnek tűnik. Egy nagyot nyel, mielőtt megszólalna.

-Gondoltam...nem csak négyen vagytok a bandában...-még mindig őt vizslatom, miközben lassan, szaggatottan bólintok egyet.

-Öhhömm..khm..én..szóval....Örülök, hogy itt vagy!- hogy támadhattad le egy ilyen szöveggel, te idióta? Istenem, én teljesen meg vagyok kergülve. "Örülök, hogy itt vagy?" Miféle köszönés ez. Nem miattad jött, hanem a banda miatt! Egy sötét pillantást vetek tudatalattimra, aki még folytatná a helyzet lehetetlenségének ecsetelését, de én nem szentelek rá több figyelmet. Lesz még elég időm morfondírozni ezen, ha egyedül leszek.

-Bemehetek?- vörösödve tárom szélesebbre az ajtót, és várom, hogy belépjen. Lassan kapcsol és amint beljebb jön be is csapom és szitkozódva vezetem oda a többi fiúhoz, akik már elfoglalták a kanapét azalatt a kevéske idő alatt, amíg én ajtót nyitottam.

Megvárom, míg Louis helyet foglal, majd én is letelepedek egy aranyos kis puffra. Mi van velem? Most komolyan?! Aranyos? Egy egyszerű brit zászlós puff mitől aranyos? Hirtelen kiráz a hideg, pedig nem is fázom. Mindannyian szótlanul meredünk a tv-re, de gondolom egyikünk sem oda figyel. Szinte késsel lehet vágni a feszültséget és a tanácstalanságot a levegőben.Legalább húsz perc telik el, mire találkozik a tekintetem a Liam-ével és ő a fejével aprót billentve arra utal, hogy kommunikáljak Louis-val. Bizonyára nem tudja, mennyire szeretnék. Csak éppen Harry Styles-nem tele van a gatyója.

Megköszörülöm a torkomat és megbököm Lou-t. Kérdő tekintettel szakad el a tv-től, mire én az emelt felé intek. Egyből veszi az adást, és ruhájáról lesimítva a nem létező gyűrődéseket, követ engem. Lassan szedem a lépcsőfokokat és Louis sem sürgeti a dolgokat. Beszélnem kell vele, de fogalmam sincs, mit mondjak.. Sajnos túl gyorsan felérünk az emeletre. A szobámban vezetem, és miután leül az ágyamra én is helyet foglalok mellette. Hangos levegővételemet szerintem még a szomszéd is hallja, nemhogy Louis. Lassan kiegyenesítem a hátamat és egész testemmel felé fordulok. Ő továbbra is csak a fehérre festett falamat nézi, de én ettől függetlenül megpróbálom elkezdeni a beszélgetést. Először a hangom elakad, de aztán összeszedem magam és egy nagy adag levegő után a hangom elég hangos, hogy betöltse a szobát.

-Fogalmam sincs, hogy mit kellene mondanom. A fiúk szeretnék, ha mi kibékülnénk és újból barátok lennénk. Szerintem ezzel nem lehet megoldani az összes problémát, ami közöttünk van, de azért próbáljunk meg emberien beszélni a másikkal.- gúnyosan elmosolyodik, miközben csak bólogat. Szerintem nem vesz engem elég komolyan.

-Tudod Harry, tök vicces, hogy mi legjobb barátok voltunk. Nem tudom elképzelni, hogyan viseltelek el, 3 éven keresztül. De ha ezt szeretnéd, akkor legyen! Nekem teljesen mindegy.- sötét tekintettel nézek fel rá.

-Louis, akkora egy bunkó seggfej vagy! Képzeld el, veled sem volt mindig könnyű. De én szinte sosem reklamáltam, mert szerettelek!- idegesen pattanok fel, és átmegyek a fürdőbe. Nagyon elegem van belőle!

Lehajolok a csaphoz és langyos vízzel megmosom az arcomat. Csukott szemmel a törölközőért nyúlok és erősen megdörzsölöm az arcomat a puha anyaggal. És ekkor megérzek két kezet, amik éppen a derekamra simulnak. Édes borzongás fut át a testemen, és hátradőlök a karokba, amik könnyű szerrel megtartanak. Mélyen beszívom utánozhatatlan illatát és lassan megfordulok. Szemei bocsánatkérően vallanak, ami ad még egy löketet nekem. Lassan a karjaiba zárom, és egy óvatos puszit nyomok az arcára. Mellkasomnál érzem a szívverését, ami talán még gyorsabb, mint az enyém. Lehelete a nyakamat csiklandozza, de engem egyáltalán nem zavar. Lassan hátrálok és felnézek szemeibe. Lágyan a kezem után nyúl és összekulcsolja az övével. Elengedem a kezét és inkább csak magamhoz rántom, hogy beletemetkezhessek az ölelésébe. 

***

Mindenemet összepakolva állok a házam bezárt ajtaja előtt, és várok Louisra, aki szokásához híven ma is késik. A vége az lesz, hogy nem fogjuk elérni a gépet. Kellett nekem beleegyezni abba, hogy együtt menjünk ki a reptérre.  Egy fekete BMW parkol le a ház előtt, mire én egyből rohanni kezdek, és óriási sebességgel dobom be a bőröndjeimet a kocsi hátuljába. Alig fér el kettőnk cucca, de valahogy mégis megoldjuk. A sebességkorlátozás figyelembe vétele nélkül repesztünk a kétsávos úton. Nem teli bele húsz percbe, de már kint is vagyunk. Louis rendezi a kocsit, aztán elindulunk megkeresni a többieket, hiszen a telefonjaink szerint még itt kell lenniük valahol. Nagy szerencsénkre -vagy épp szerencsétlenségünkre- egyből meghalljuk Niall idióta nevetését. Néhány lány is felkapja a fejét a hangos zajra, mire én megragadott Louis karját és szinte futva tesszük meg az utolsó ötven métert.

-Veled se jövök többet.- teszem Lou vállára a kezem.

-Miért? Simán ideértünk!- horkan fel hirtelen. Én csak mosolyogva megrázott a fejem és a nagy képernyőt kezdem kémlelni, amin az áll, hogy 10 perc múlva megkezdhetjük a felszállást a magángépre.

Paul kiosztja a turné-tervet, amiben részletesen le van írva, hogyan fogjuk bejárni a világot. Először Amerikában lesz 5 fellépésünk, majd jövünk vissza, és néhány (8) országban adunk majd telt házas koncerteket. A belépők 3 nap alatt fogytak el. Az összes koncertre.

Miután mindenki leült, és bekapcsolta magát megkapjuk a szokásos itallapot, min én most a jeges teát szúrom ki elsőnek, ígyhát azt rendelek. Niall mellettem már egyből a kaja felől érdeklődik a csinos utaskísérőtől, aki készségesen felvilágosítja bandatársamat, hogy mit is fogunk enni. Lou a másik oldalamon csak előveszi az iPod-ját és azt kezdi el nyomogatni. Átnyúlok a feje felet és kiveszem a füléből az egyik fülhallgatót, majd beteszem a sajátomba. Lou lágy hangja üti meg a fülemet, mire én felvont szemöldökkel fordulok felé. Csak lazán megvonja a vállát és behunyt szemmel folytatja a zene hallgatását. Nem is tudtam, hogy felénekelte a Look After You-t. Ez volt a kedvenc száma, mindig ezt énekelte a zuhany alatt, meg akkor, amikor próbált ehetőt főzni.

Az utazás szörnyen hosszúra sikerül és mire megérkezünk New York-ba már este kilenc felé járhat az idő. Egy kisbusszal megyünk el a hotelig, ahol nekünk kibéreltek két lakosztályt. Louis és én az egyikbe, míg Liam, Niall és Zayn a másikba került. Mielőtt beléptünk, én lestoppoltam a nagyobb szobát, így Louis szomorkásan botorkál utánam a konyhába. kinyitom a minihűtőt ami rogyásig tele van piával. Kiveszek egy sört és miután kerítek egy sörbontót, annak társaságában tekintem meg birodalmamat. A szobám akkora, mint az otthoni fél házam. Lou mellém sétál és egy sértődött fejjel rám pillant, aztán megtalálja a saját szobáját. Most, hogy megint jóban vagyunk, lehet, hogy meghívom magamhoz éjszakára.

Mielőtt elkezdeném az akciómat bemegyek a fürdőmbe és gyors zuhanyt veszek. Kifelé menet érzem magamon a hotel-tusfürdő illatát, amitől egy kicsit rossz érzés fog el. Amikor legutoljára Lou-val voltam együtt, egy szobában, mindkettőnknek ilyen illata volt, és összebújva aludtunk. Régi szép idők...